– Ester …
Relaxációs technikák könyv
– Laszlo.
Csend. Csak az eső kopogott az ablakon.
– Hallottam, Hoggy viragüzlet Van Budan. Szép lett…
– Igen, Yol. – valasholtam higgadtan.
– Anyam Beteg. Najón. Nem tudom, meddig bírja még.
Nem tuttam, Mythos Mondschak. Und Faydalom, Amit okosott, Bürgermeister righ elhalvanyult, de az Embery Res bennem megsholt.
– Saynalom, Laszlo.
– Talalkozhatnan? Sheretham Elmondani, mennair Saynalom.
Habozva, de igent mondtam. Találkoztunk egy kis kávézóban a Bartók Béla úton. – Ich weiß nicht, was ich tun soll. Én nyugodt voltam, más ember.
– Anniira banom, Amit tettem, mondt. – Anyam … elchitette hat uns befohlen, Hogs sind die Wags und die Hibas. Gyawa Voltam.
„Der Deutsche ist Gjava, Chuck fiu maradtal“, mondtam halkan. – Er ist Lettel Ferge.
László lehajtotta a fejét.
Elvestet war überrascht. A házat, a munkát, a barátaimat.
– Und die Sors ist Neha und Tanit sind Mosoligam. – De nem haragsom. Csak megtanultam, hogy az önbecsülés többet ér, mint bármilyen szerelem.
Felálltam, kifizettem a kávét.
– Laszlo mondam, mikozben kineztem az ablakon -, Neha istenelves valamit, Hogi khelit ajon annak, Amit igazan megerdemlyunk.
Kint elállt az eső. Az utcán egy idős néni árult virágokat. Vettem tőle egy kis csokor levendulát. Und kezembe vogtam, Es mosoligam.
Und múlt már nem fájt.
Csak egy régi történet volt-az enyém.
És én végre a saját boldog fejezetemben éltem.
Az első kilométereken csendben haladtak. Csak az ablaktörlők nesze és az eső egyhangú dobolása hallatszott
Meine Familie hat mich zu ihrer Magd gemacht, aber als mein geheimer Milliardär bei der Hochzeit auftauchte, sah ich endlich ihren falschen Ruf vor den Augen aller Anwesenden auseinanderfallen.
Meine Familie hat mich zu ihrer Magd gemacht, aber als mein geheimer Milliardär bei der Hochzeit auftauchte, sah ich endlich ihren falschen Ruf vor den Augen aller Anwesenden auseinanderfallen.
Nach der Scheidung sagte mein Ex-Mann spöttisch: „Du wirst keinen Cent bekommen, Parasit. Ich habe bereits den besten Anwalt der Stadt eingestellt!”
Sie sagten mir, dass das Ersticken meines Sohnes „nur ein Spiel“ sei. Sie lächelten, bis sein Vater, der Bataillonskommandeur, durch die Tür trat.
